1. Fejezet: Szerencsétlen baleset

- A Tokio Hotel a csúcson!; - Bill Kaulitz Modellkedik!; - Hamarosan itt az új album!; - Gustav szakított a barátnőjével?

Kérdések, melyek nap mint nap elhangzanak a munkahelyemen. Minden kérdés a nagy Tokio Hotellel kapcsolatos, nincs másik bandáról szól. És ebből kezd elegem lenni.
- Naomi! Elvinnéd ezeket az autógramm kártyákat a Place Stadionba?- hallottam a főnök hangját
Igen. Ő az én elbűvölő főnököm. Ha valami kell neki, igen tud nyalni. Amúgy pedig egy idegesítő, házisárkány. Hiába a jó külső… Nos igen. Mikor idejöttem dolgozni, akkor ő miatta is jöttem. Sötétbarna haj, tengerkék szemek, hibátlan arcbőr, és tökéletes öltözöttség.
- Naomi?- hallottam türelmetlen hangját
- Mi? Ja persze!- mosolyogtam
Most legalább kipróbálhatom az új kocsim! Egy gyönyörű Porsche, tengerkék lakkozással, fehér bőrüléssel. Többe került, mint amennyim lesz valaha is… Bár a felét a cég fizette. Mázli…
Gyorsan az irodámba rohanok, összepakolom a táskámat, majd lerohanok a mélygarázsba. A rakodófiúk már ott álltak a csomagtartónál, 3 jól megrakott kartondobozzal.
- Máris fiúk!- kerestem a kulcssom
Pont akkor nincs meg mikor kéne! Pedig minden más itt van. Görcsoldó, terhességi teszt - ez mit keres itt?
Mindegy! Hála az égnek hamar a kezembe akad a kulcs, a kocsi kattog kettőt, a fények pedig felgyúlnak benne.
- Mehet a csomag, srácok! És óvatosan!- mosolygok, majd beülök a vezetőüléshez
Becsatolom az övem, majd a visszapillantó tükörből figyelem, hogy mikor végeznek a srácok… Az egyik int nekem, majd eltűnnek. Várok pár percet, majd gyújtást adok a motornak, és egyesbe rakom. A motor kellemesen felmordul alattam, akár egy aranyos kiscica, akit kényeztetnek…Kihajtok a garázsból, majd a főútra térek. Útközben szerencsére nem sok piros lámpát kaptam, de egy állat folyton a kocsimhoz nyomult. Ijedten néztem pillanatonként a visszapillantó tükörbe, remélve, hogy nem jön belém
Csak azt láttam, hogy nagyon nevet. Én is rohadt vicces kedvemben vagyok! Főleg ha azzal a aszott nagy AUDI-val belém jön… Hirtelen piros lámpát kaptam, és olyan izomból tapostam a fékre, hogy az felnyikorgott. És csak arra lettem figyelmes, hogy valami csörömpölni nem kezd. Azonnal a tükörbe néztem, és halkan felsikítottam.
- Bassza meg!- sikítok
Villámgyorsasággal kikapcsolom az övem, és feltépem a kocsiajtót. Sietve rohanok a kocsi hátuljához… Bassza meg! Megkell támaszkodnom a kocsi tetejébe, hogy ne essek össze. A több milliós kocsim, és álmom, most tört össze. Egy tetves AUDI miatt, aki tuti lottón nyerte a jogosítványát!
- Jesszusom! Ezer bocsánat!- hallom meg a gyengéd akcentusát
Azonnal odakapom a tekintetem, és a térdeim megadják magukat. Végigcsúszok a kocsi oldalán, és a földre ülök. Testemen apró remegés lesz úrrá, és a hajamba túrok.
- Csak ők azok… Csak ők…- remegem
- Hé? Minden rendben!- rohan oda mellém az egyik
Puha kezét a térdemre teszi. Fekete körömlakkja csillog a napfénybe. Az arcára nézek. Egy csokoládébarna szempárral találom szembe magam. Aggódva csillognak. Fekete hajkoronája pedig tökéletesen volt felzselézve.
- Hahó!- hallom kellemes hangját
Ma mindig elbambulok?
- Persze… Minden rendben… Csak 3 napja vettem ezt a kocsit, és többe került, mint amennyim az életben valaha is lesz!- dadogom
- Sajnálom! De tényleg! Figyelhettem volna jobban is!- hallom ismét az akcentust
Felnézek az ég felé, és ismét rosszul leszek. Ugyanolyan barna szempár néz rá, ugyanolyan színű, fekete hajjal.
- Segíthetek?- nyújtotta felém a kezét a másik
- Persze… Köszönöm, uram!- fogom meg a kezét
Könnyű szerrel felhúzott, eddig olyan vékony volt.
- Gondolom ismersz minket! És az lesz az első, hogy rohansz az újsághoz… Ugye?- vakarta a fejét a hosszú, barnahajú
Én? Ilyennek látszok? Na ne vicceljünk már gyerekek!
- Nem! Hülye lennék… De a kocsim akkor is drága volt…- sóhajtom
- Odaengednél, Bill?- szólal meg a sofőr
- Persze, Tom!- bólint Bill
- Figyelj! Ha tudsz adni papírt, tollat, felírom a biztosítóm számát. Nyugodtan hívd fel őket. Ja! És az én számomat is ráírom, hogyha megvan a kártérítés, és a javítási díj, hívj nyugodtan! A nap minden órájában!- hadarta Tom
- És ha véletlen megzavarlak téged, meg egy lányt… Ismerve a természeted…- pirulok el
Mi a jó édes fenének pirulok el? Nem a pasim vagy ilyenek! Semmi közöm hozzá. És ha ő azt mondta bármikor, akkor bármikor!
- Tom-nak már nincs rá ideje!- nevetett a rövid, barna hajú
- Akkor jó!- lépek a roncs csomagtartóhoz
Egyetlen mozdulattal feltépem a zárt, és kinyitom az egyik dobozt. A fiúk csak pislogtak.
- Nos… Épp a ti autógramm kártyáitokat szállítottam!- mondtam kínosan
És most miért vagyok zavarba? A fenébe már!
- Akkor tökéletes!- vigyorgott Tom
Kivett egy kártyát, majd Bill-től kapott egy tollat, és ráírt mindent.
- Ne feledd! A nap minden órájában!- mosolygott
Én bólintottam, majd ők beszálltak a kocsijukba. Végignéztem az ő kocsija elejét… Ez is szépen tönkrement- gondoltam

Ők intettek nekem, majd elhajtottak. A fejemben pedig Tom mondata zsongott, amit nyomatékosított bennem. - Minden órában!